MÜLLER RISO: PISZTÁCIÁS TEJBERIZS
Ma ismét egy eddig még -általunk- mellőzött márka debütál, a Müller. Méghozzá rögtön egy igen érdekes párossal. Pisztácia és tejberizs. Vegyes érzésekkel vágok neki a kóstolásnak, mert ez előbbit nagyon szeretem, még aroma formában is, utóbbi viszont borzalmas emlékeket juttat eszembe. Ragacsos, trutymákos, fura szagú massza villan be, még ragacsosabb, agyoncukrozott sűrű piros lével a tetején. Hhhhhhhja! A menzakoszt valószínűleg mindenkiben hagyott hasonló sebeket...:((
Nade, koncentráljunk a jelenre! Még a végén az is elképzelhető, hogy pisztáciával ez a világ lejobb desszertje.
Csomagolásként egy cuki gyönyörű zöld-sötétkék színű csészébe helyezték. Ez már rögtön tetszetősebb, mint anno a mosogatószer-szagú, ingerszegény mélytányér.
Kibontva a színe kicsit meglep. Fehér-zöld csíkosra vagy foltosra számítottam, esetleg tiszta zöldre, de erre a sárgára semmiképpen. Ugyanakkor illata megnyugtató. Halványan bár, de érezni a - általam oly kedvelt - pisztáciaaromát.
Ha beletúrunk, akkor azért előbukkan egy zöld réteg is. Állaga a rizses résznek krémes, kicsit pudingos, a zöldnek meg enyhén zselés és folyékonyabb, de szerencsére egyik sem ragacsos. Annak ellenére, hogy rizsből csak 6,7% van benne - tehát gyakorlatialag a termék egy tejesízű puding rizzsel és pisztáciaszósszal-, többnek hat. Minden falatra jut bőven. Nem főzték túl őket, kell rágni, de hamar megadják magukat.Ízben eléggé semlegesre készítették, nyilvánvaló, hogy a varázslat a zöld részben rejlik. A kettő elegye eleinte működik is, sőt kimondottan finom, a pisztáciaaroma megteszi a kellő hatást, de utóízként kiderül, hogy a rizs bizony túlzottan vizes, így amikor a tejes-pudingos rész és az aromás rész is eltűnik, végül itt maradunk ezzel az ízzel a szánkban.
Összességében még így is élvezhetőbb, mint a békebeli menzakaja, de továbbra sem a kedvencem a tejberizs. Viszont nagyon remélem, hogy a Müller ezt a pisztáciaszószt máshol is felhasználja majd, mert ez jöhet, bármikor:)))
Összetétel: teljes tej,író, víz, cukor, rizs 6,7%, tojás, szőlőcukor, só, szentjánoskenyérmag kivonat, guargumi, színezék: E141,E160a,karamellszirup, aroma
Tömege: 200 g
100 g 108 kcal
Gyártja:Molkerei Alois Müller GmbH&Co.,Németország,http://www.muellermilch.de/desserts/milchreis/
Oh ! Az egyik kedvenc nasim a Müller rizs 😊 Amióta lehet nálunk kapni (gyerekkorom óta ) azóta a házi tejberizst nem is kedvelem annyira. Az Mülleres rizs ízén szerencsére az idő nem rontott ( nem úgy mint a Milka vagy a Kinder csokik esetében) Anno 3 ízben csoki,vanília,eper lehetett kapni. Azóta évente bővítik a választékot ( van időszakos is pl télen a mikrózható ) Mindig vadászom az új ízeket 😊 Ami kiverte a biztosítékot az a mentolos volt...Nem tudtam mit kezdeni a tejberizs és a fogkrém kevert ízével. Számomra ez az egy íz volt ami negatív élményt okozott. Nem merem biztosan állítani,de talán mindegyik ízűt kóstoltam már. A kedvencem a natúr ( diétás verzióból ) a dupla csokis fehércsoki öntettel és a duo verzióból a szilvás 😊 Hogy kifejezetten a pisztáciásról is írjak. Szerintem nem ,,kemény,,a rizs bár lehet ezt szoktam meg. A pisztácia íz tökéletes és pont elegendő se nem kevés se nem sok 😊 Továbbá ajánlom a szintén Mülleres pisztácia italt 😊 Az valami álom,annyira finom 😋
VálaszTörlés